apa, kezdődik...

Talán még soha nem gondoltam életemben azt, hogy nem rohant el a nyár. Pedig azért olyan sok dolog nem történt... Nem voltam moziban, nem voltam strandon, nem sportoltam semmit, nem ettem görögdinnyét, nem volt sok pénzem, amit elkölthettem volna bármire is. Na jó, azért történt egy s más, mint például GT09, voltam Matyiék nyaralójában, körbebicajoztam a Balatont Bálinttal, na meg persze volt zenekar, stúdiózás, 1-2 buli is, meg rengeteg ember akivel összefutottam így a nyár során. Pezsgőzések, sörözések. Mondjuk nagy ivászat nem igazán volt ezen a nyáron sem (a sörhasam viszont vészesen növekedik :D).

És amiről az előző bejegyzésben írtam, hivatalossá vált. Betöltöttem a 18. életévemet, ami jó, mert gyakorlatilag erre vártam több mint 3 éve, és nem igaz, hogy nem változik semmi. Ha nem is annyit, de azért változik minden. Magát a napot pedig sosem felejtem el. Nem feltétlen azért, mert annyira jól éreztem magam. Reggel még Balatonföldváron keltem, volt egy nagyotgondolkozós hazautam - miután a hozzám legközelebb álló pár ember még arra sem volt képes, hogy felkeljen és kikísérjen a vonatállomásra - aztán valószínűleg annyira elgondolkodtam, hogy több, mint egy órát késtem a koncert előtti próbáról. Este viszont színpadon állhattam, a közönség énekelte a szövegeimet, énekelte a happy birthday-t is kifogástalanul, és nem tudom hányan kapnak az arcukba szülinapi tejberizst, de hogy nem sokan az biztos. :D Szóval szép is volt, meg nem is. De mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám! Nagyon hálás vagyok érte!

Most pedig fel lehet kötni a gatyát, mert holnap egy nagyon húzós tanév kezdődik. Egy-két sör azért ma este még belefér a nyárba, de utána tanulni kell, mint a güzü, odafigyelni minden apró kis dologra, ami körülvesz, nehogy valahol elrontsak valamit. De nekem legalább vannak céljaim, terveim, amiért dolgozom nap mint nap. Másokkal együtt, mégis egyedül. A legfontosabb, hogy nem szabad megtörni. Semmilyen súly alatt.

"Szeretet és béke, tisztelet és tudás!"
Üdv!
http://www.bloff.net/

te vagy az a Bonyhádi Róbert vagy ki a f@szom?

Kávés Katica. Már a név is sántít valahol, de hát ha szülinap van, akkor szülinap van. Végülis kaptunk 410 szép magyar forintért sörös vizet. Na mindegy, amilyen lassan teltek az első 10 percek, olyan gyorsan elment az utolsó 3 óra - persze ha az ember a cigarettáról beszél, akkor csak úgy rohan az idő. Ja és ugye nem gondold, hogy ha egy suliba jársz valakivel és nap mint nap elsétáltok egymás mellett a folyosón, egy kocsmában részegen fel fog ismerni?! :) Tehát elindultunk hazafelé, de most komolyan, mennyi az esély arra, hogy hajnali 2 órakor összefutunk a Móriczon egy osztálytársunkkal, aki soha életében nem járt a 11. kerületben, és kurvára nem tudja merre kéne mennie (én viszont tudom), nála pedig van kaja (mert mi aztán meg rohadt éhesek voltunk). Úgyhogy a sors gyerekek... Nekem aztán senki nem magyarázza meg, hogy ez véletlen. :D De tényleg. Szóval a Lehel tér azért nem a szomszédban van, dehát mi a szépsége az éjszakai végtelennek tűnő sétáknak, buszozásoknak, ha nem az, hogy ilyenkor olyan témák merülnek fel amilyenek máskor nem igazán. Igen elgondolkodtató dolgok ezek. Ma pl. arról beszéltünk, hogy hogy otthagytuk a gyerekkorunkat, és hát tényleg, ha belegondol az ember, hol van már az a naivitás, az a gondtalanság, szabadság - mert valljuk be ma már nem tehetünk amit akarunk a szülői sablonduma védelme alatt, (pedig már akkor is tudtuk, hogy nem frankó amit művelünk). Hiába fogom a ceruzákat a kenyérpirítóba rakni és nézni milyen szépen ég (mint anno), édesanyámtól nem azt fogom hallani, hogy "á gyerek még!" - és azt is tudjuk már, hogy a mese, csak mese.

"Szeretet és béke, tisztelet és tudás!"
Üdv!
http://www.bloff.net/