Kávés Katica. Már a név is sántít valahol, de hát ha szülinap van, akkor szülinap van. Végülis kaptunk 410 szép magyar forintért sörös vizet. Na mindegy, amilyen lassan teltek az első 10 percek, olyan gyorsan elment az utolsó 3 óra - persze ha az ember a cigarettáról beszél, akkor csak úgy rohan az idő. Ja és ugye nem gondold, hogy ha egy suliba jársz valakivel és nap mint nap elsétáltok egymás mellett a folyosón, egy kocsmában részegen fel fog ismerni?! :) Tehát elindultunk hazafelé, de most komolyan, mennyi az esély arra, hogy hajnali 2 órakor összefutunk a Móriczon egy osztálytársunkkal, aki soha életében nem járt a 11. kerületben, és kurvára nem tudja merre kéne mennie (én viszont tudom), nála pedig van kaja (mert mi aztán meg rohadt éhesek voltunk). Úgyhogy a sors gyerekek... Nekem aztán senki nem magyarázza meg, hogy ez véletlen. :D De tényleg. Szóval a Lehel tér azért nem a szomszédban van, dehát mi a szépsége az éjszakai végtelennek tűnő sétáknak, buszozásoknak, ha nem az, hogy ilyenkor olyan témák merülnek fel amilyenek máskor nem igazán. Igen elgondolkodtató dolgok ezek. Ma pl. arról beszéltünk, hogy hogy otthagytuk a gyerekkorunkat, és hát tényleg, ha belegondol az ember, hol van már az a naivitás, az a gondtalanság, szabadság - mert valljuk be ma már nem tehetünk amit akarunk a szülői sablonduma védelme alatt, (pedig már akkor is tudtuk, hogy nem frankó amit művelünk). Hiába fogom a ceruzákat a kenyérpirítóba rakni és nézni milyen szépen ég (mint anno), édesanyámtól nem azt fogom hallani, hogy "á gyerek még!" - és azt is tudjuk már, hogy a mese, csak mese.
"Szeretet és béke, tisztelet és tudás!"
Üdv!
http://www.bloff.net/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése