csak beszélek, de minek?!

"Kedves Tanáraim, Diáktársaim; – Madáchosok!

Köszöntök mindenkit itt a Madách Színházban. Beszédem középpontja maga a „Madáchos” lét lesz, hogy mit is jelent ez igazából. Az egész 1881-ben kezdődött, mikor iskolánkat alapították, még Budapesti VII. kerületi állami gimnázium néven. 1921-ben a Középiskolai Tanáregyesület vezetőinek javaslatára - miszerint minden iskola válasszon nevet nemzeti és kulturális életünk kiemelkedő nagyjai közül – az iskola testülete Madách Imre neve mellett szavazott. Egyetértettek abban, hogy Az ember tragédiája londoni színében található Ádám-gondolat megegyezik az ő hitvallásukkal. Az idézet így szól: „Én társaságot kívánok helyette, / Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, / Közös erővel összeműködik…”.

A mai napig erről szól a Madáchosság. Ez a szellemiség az, ami 1921 óta régi tanárról új tanárra, évfolyamról évfolyamra száll. Ez az a valami, amitől más ide járni, mint akármelyik másik iskolába. Nagymamám mesélte, hogy amikor ő járt iskolába, az akkoriban csak „barcsaysoknak” hívott srácokat rengetegen irigyelték. El kell higgyem neki, mert Albert Flórián, hazánk egyetlen aranylabdás labdarúgója is azt mondta, hogy „Ha a ferencvárosi hangulatot Fradi-családnak tituláljuk, akkor az iskolát nyugodtan hívhatjuk Barcsay-családnak.” És még akkor is, ha jó pár év eltelt azóta, és sok minden megváltozott, mi mind ide tartozunk. Valamihez tartozni viszont egy nem kevésszer áldozatokkal járó feladat. A Gimnázium sokat tesz azért, hogy nekünk, diákoknak minél kedvezőbb körülményeket teremtsen ahhoz a 4-5-6 évhez, amit itt töltünk, és emellett emberségre, életre neveljen. Rá kell jönnünk azonban, hogy egy iskola nem attól jó iskola, hogy mindent készen kapunk. Egy iskola attól jó iskola, hogy együtt megdolgozunk azért, hogy minden a lehető legjobban működjön, és ez a Gimnázium teljes közösségére vonatkozik. Tartozunk ennek a szellemiségnek. Azzal pedig magunknak tartozunk, hogy mindezt nem kényszerből csináljuk. Ez a „Madáchosság”, ez az igazi érték, ez az, amiért még ma is irigyelhetnek!

Végignézek itt köztetek és rengeteg embert ismerek. Itt vannak a végzősök, akikkel 4 éve járunk ide. Ti már tudjátok milyen Madáchosnak lenni. Tudjátok mi az előnye és azt is, hogy mi a hátránya. Azt hiszem, kérhetlek benneteket arra, hogy gondoljátok végig mit is jelentett ez az egész nektek. Nagyon remélem, hogy nem lesztek kevesen azok, akik egyet értetek velem abban, hogy ez az idő kitörölhetetlen jó emlékként marad meg számunkra.

Itt vannak a tizedik és a tizenegyedikes osztályok is. Srácok, most ti vagytok a Madách gerince. Ezt mi sem mutatja jobban, mint, hogy ide a gálára 2-2 osztályt delegáltatok. Úgyhogy kívánom a legjobbakat, szervezzetek, rendezzetek, vigyetek színt az iskola életébe, hogy amikor majd ballagtok és visszagondoltok az elmúlt pár évre elmondhassátok, hogy igenis hagytatok nyomot másokban vagy akár az iskola történetében.

És kedves kilencedik évfolyam. Furcsa paradoxon/oximoron lesz, amit mondok, de kicsit úgy érzem, hogy pár év után ti vagytok azok, akik a Madáchos szellemiséget visszahozzátok az iskolába. Öröm volt nézni, ahogy az iskolában tartott Diákszínpadok Vetélkedőjén részt vettetek. Gratulálok hozzá és kívánom, hogy egy percig se hagyjon alább a lelkesedésetek. Legyetek egyéniségek, mutassátok meg, hogy miben vagytok jók. Tartsatok össze, ismerjétek, segítsétek és szeressétek egymást. Csak rajtatok múlik, hogy négy - öt év múlva hogyan hagyjátok el a Madách Imre Gimnáziumot. Én szurkolni fogok.

Azt hiszem ennyi éppen elég a hegyi beszédemből, talán még sok is volt. Úgyhogy, a Madách születésnapján rendezett névadó gálát, ezennel megnyitom."

bye2009

Három hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Ez sok mindent jelenthet, mondjuk, hogy lusta voltam írni, hogy nem volt ihletem, hogy a gépem eddig szervízben volt, hogy azt gondoltam úgysem olvassa senki, akkor meg minek, vagy egyszerűen csak nem érdekelt. Egy kicsit mindegyik igaz. Szóval összegezve 2009-et nem nagyon tudok újat mondani. Én lennék a legboldogabb, ha nem így lenne, de azt hiszem minden évben ugyanazokat a következtetéseket lehet levonni. Az idei utolsó írásba, viszont nem nagyon szeretnék demoralizáló - esetleg nem is helyét álló - kijelentéseket tenni, úgyhogy ezeket nem is sorolnám fel. Majd jövőre szép lassacskán úgyis minden kiderül. Szóval nincs más hátra, mint elbúcsúzni: "Auf Wiedersehen 2009!", legyen jobb évünk jövőre!

"Szeretet és béke, tisztelet és tudás!"
Üdv!
http://www.bloff.net/

apa, kezdődik...

Talán még soha nem gondoltam életemben azt, hogy nem rohant el a nyár. Pedig azért olyan sok dolog nem történt... Nem voltam moziban, nem voltam strandon, nem sportoltam semmit, nem ettem görögdinnyét, nem volt sok pénzem, amit elkölthettem volna bármire is. Na jó, azért történt egy s más, mint például GT09, voltam Matyiék nyaralójában, körbebicajoztam a Balatont Bálinttal, na meg persze volt zenekar, stúdiózás, 1-2 buli is, meg rengeteg ember akivel összefutottam így a nyár során. Pezsgőzések, sörözések. Mondjuk nagy ivászat nem igazán volt ezen a nyáron sem (a sörhasam viszont vészesen növekedik :D).

És amiről az előző bejegyzésben írtam, hivatalossá vált. Betöltöttem a 18. életévemet, ami jó, mert gyakorlatilag erre vártam több mint 3 éve, és nem igaz, hogy nem változik semmi. Ha nem is annyit, de azért változik minden. Magát a napot pedig sosem felejtem el. Nem feltétlen azért, mert annyira jól éreztem magam. Reggel még Balatonföldváron keltem, volt egy nagyotgondolkozós hazautam - miután a hozzám legközelebb álló pár ember még arra sem volt képes, hogy felkeljen és kikísérjen a vonatállomásra - aztán valószínűleg annyira elgondolkodtam, hogy több, mint egy órát késtem a koncert előtti próbáról. Este viszont színpadon állhattam, a közönség énekelte a szövegeimet, énekelte a happy birthday-t is kifogástalanul, és nem tudom hányan kapnak az arcukba szülinapi tejberizst, de hogy nem sokan az biztos. :D Szóval szép is volt, meg nem is. De mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám! Nagyon hálás vagyok érte!

Most pedig fel lehet kötni a gatyát, mert holnap egy nagyon húzós tanév kezdődik. Egy-két sör azért ma este még belefér a nyárba, de utána tanulni kell, mint a güzü, odafigyelni minden apró kis dologra, ami körülvesz, nehogy valahol elrontsak valamit. De nekem legalább vannak céljaim, terveim, amiért dolgozom nap mint nap. Másokkal együtt, mégis egyedül. A legfontosabb, hogy nem szabad megtörni. Semmilyen súly alatt.

"Szeretet és béke, tisztelet és tudás!"
Üdv!
http://www.bloff.net/

te vagy az a Bonyhádi Róbert vagy ki a f@szom?

Kávés Katica. Már a név is sántít valahol, de hát ha szülinap van, akkor szülinap van. Végülis kaptunk 410 szép magyar forintért sörös vizet. Na mindegy, amilyen lassan teltek az első 10 percek, olyan gyorsan elment az utolsó 3 óra - persze ha az ember a cigarettáról beszél, akkor csak úgy rohan az idő. Ja és ugye nem gondold, hogy ha egy suliba jársz valakivel és nap mint nap elsétáltok egymás mellett a folyosón, egy kocsmában részegen fel fog ismerni?! :) Tehát elindultunk hazafelé, de most komolyan, mennyi az esély arra, hogy hajnali 2 órakor összefutunk a Móriczon egy osztálytársunkkal, aki soha életében nem járt a 11. kerületben, és kurvára nem tudja merre kéne mennie (én viszont tudom), nála pedig van kaja (mert mi aztán meg rohadt éhesek voltunk). Úgyhogy a sors gyerekek... Nekem aztán senki nem magyarázza meg, hogy ez véletlen. :D De tényleg. Szóval a Lehel tér azért nem a szomszédban van, dehát mi a szépsége az éjszakai végtelennek tűnő sétáknak, buszozásoknak, ha nem az, hogy ilyenkor olyan témák merülnek fel amilyenek máskor nem igazán. Igen elgondolkodtató dolgok ezek. Ma pl. arról beszéltünk, hogy hogy otthagytuk a gyerekkorunkat, és hát tényleg, ha belegondol az ember, hol van már az a naivitás, az a gondtalanság, szabadság - mert valljuk be ma már nem tehetünk amit akarunk a szülői sablonduma védelme alatt, (pedig már akkor is tudtuk, hogy nem frankó amit művelünk). Hiába fogom a ceruzákat a kenyérpirítóba rakni és nézni milyen szépen ég (mint anno), édesanyámtól nem azt fogom hallani, hogy "á gyerek még!" - és azt is tudjuk már, hogy a mese, csak mese.

"Szeretet és béke, tisztelet és tudás!"
Üdv!
http://www.bloff.net/

sosem késő.

Azt vallom az az igazán fontos az embernek amitől, vagy akitől önkénytelenül is mosolyra nyílik a szája. Én ma egész este mosolyogtam. Mert olyan kis dolgok kellenek a boldogsághoz (mint például egy ember akit szeretsz, és egy üveg pezsgő)... Csak meg kell tanulni értékelni őket. Azt hiszem én már megtanultam. Köszönöm a mai estét. :)

Más. Ha csinálsz valamit, fontos, hogy tudd, nem vagy még elég jó, és akkor is ezt kell éreztetni magaddal mikor már majdnem elég jó vagy. 2008.06.07-én elindult valami. A jófranc sem tudja mi lesz még ebből, de egy dolog biztos, nem adom fel addig amíg a remény egy kis szikráját is látom, és most bizony tüzet látok: a Blöff zenekar augusztus 15-én a Sziget egyik színpadán fog fellépni, szeptember 11-én pedig a ZP látogatóit fogjuk - nagyon remélem - megörvendeztetni.

"Szeretet és béke, tisztelet és tudás!"
Üdv!
http://www.bloff.net/